A helységet először 1472-ben említették Pyzky és Pysky formában. A megjelölés arra utal, hogy egy püspök, feltehetően a pécsi birtoka volt itt. Más kutatók szerint a tatárjárás után a siklósi várhoz tartozott. Kora középkori falunyomai kevésbé ismertek, de a népi emlékezet tud arról, hogy a Puszta-dűlőben, a mai községtől egy kilométerre, Kórós irányában, egy erősen mocsaras részen terült el a hódoltság előtti falu, melynek házait cölöpökre erősített vastag gerendaalapokra építették vályogból. A környékben kis és nagy tavak, mocsarak húzódtak, és jól rejtették az apró szigeteken megbúvó helységet. Lokálpatrióták szerint a Homokos-dűlőben is középkori falu létezett, minderről kerámiatöredékek és csontmaradványok tanúskodnak. A mocsárvilág annyira áthatolhatatlan volt, hogy még az 1960-as években is halászmester szállította a bejáró gyerekeket csónakban a kémesi iskolába. A hazautazás is vízen történt. Később megszűnt a vízi járat, mert a földes út biztonságos bitumen borítást kapott. Idős őslakók úgy vélik, hogy a Nagy Sáros-tó nevű pusztát már a török előtti időben is lakhatták.