Iratban először 1554-ben említették a lakott helyet Ipacsfaluként. Az alapszóban a birtokos neve maradt fenn. A mai "fa" utótag a falu rövidülése. Van, aki 1237-re datálja az első okleveles említést. Érdekes, hogy az 1576-ban Herczeg-Szőllősön megtartott református zsinaton részt vett egy Ipaczifalvay Martinus nevő személy. Neve arra utal, hogy ősei Ipacsfáról származtak. Az első település a drávaszabolcsi hadiút közelében volt, és sokszor támadták meg. Ez ma a Faluhely-dűlő, ahol a hajdani középkori temetőben homokbányát nyitottak. A néphit szerint törökök sírkertje ez a hely. Innen egy mocsárszigetre, vagyis a mostani belterületre húzódott át a faluközösség. Korábbi magyar falunyomról vallanak a következő dűlőnevek: Puszta, Nagy-és Kis-puszta, Iszró, Cserény, Nagy-és Kis-telek. Közülük a Cserény és a templomos Iszró (Stró) középkori eredete bizonyított. A török alatt lakták e tájat, ahol a magyarok maradtak többségben a hódoltság után is. Időnként kisebb német és horvát telepes csoport érkezett. A faluhistóriával sokat foglalkozott dr. Erdődy Gyula és dr. Kecskeméthy Zoltán. A községkrónikát Kecskeméti Erzsébet és Galgóczi Sándorné rendszeresen vezették.