Az 58. számú útról Harkánynál nyugat felé fordulva érhető el a település. A középkorban Siklóshoz tartozó vámhely volt. Szaporcával való egyesítése után a Keleti-Ormánság legnagyobb faluja lett.

A bronzkor késői szakaszában 1100-800 között a régióban élt Umasiros kultúra népére vonatkozóan szórványleletek kerültek elő. A faluban 1950-ben a hídépítés során késő római sír leletei is előkerültek. A középkori falu az 1333–1335 közötti pápai tizedjegyzékben szerepel először nevén. A török hódoltság alatt valószínűleg folyamatosan lakott település volt, régen Lakban volt a falu, de onnan a törökök elzavarták az embereket. A lakosság a templom harangját a Fölös nevű helyen eltemette, a törökök viszont megtalálták és Pécsre vitték. Később a falu a Nagy-Kertben volt található. Ez alacsony fekvésű hely, gyakran elöntötte a víz, ezért költöztek el az akkori lakosok a jelenlegi helyre. A néphagyomány szerint a belterületen valamikor vár állt, amit török várnak neveztek. Emellett volt a temető. A várat alagút kötötte össze a siklósi várral. Többfelé találtak csontmaradványokat és régi pénzeket. Azt tartják, hogy a falu neve a közeli mocsárral van összefüggésben. A mocsárban sok gém telepedett le, ezért is hívják Gémösnek, majd később Kémösnek.

A lakosságszám az elmúlt évtizedekben valamelyest emelkedett. A fiatalkorúak aránya 30 százalék, a középkorúaké szintén, a nyugdíjasok aránya a legmagasabb.