Kisjakabfalva Villánytól északra 4 km-re található, autóbusszal vagy személygépkocsival jól megközelíthető.

Oklevél először 1465-ben említette Jakabfalwa formában. Egyes kutatók feltételezik, hogy az 1400-ból
való Zent Jacabfalva megnevezés is a mai község egyik elődje lehet. Az első változatban a helységnév értelme, hogy egy Jakab nevű személy a birtokos. A második változat viszont azt sugallja, hogy a hajdani kőegyház védőszentje Szent Jakab lehetett. Egy népi vélekedés azt állítja, hogy a község Jakabfalvi Borjádi Miklósról kapta a nevét.
Jobban ismert a hódoltság és azt követő időszak helytörténelme. A török alatt megszűnt a helység magyar jellege, viszont a megszállók lakhatták. A török hajdani aktív jelenlétére utal a ma is használt Török-domb dűlőnév.
A török kiverése után kis pusztaként éledt újjá a település, melyet először rácok (szerbek) szálltak meg, akik a Rákóczi-szabadságharc majdnem egy évtizede alatt nem éltek itt. 1712-ben újból megjelentek Szlavóniából áttelepülve, majd 1760 körül végleg elköltöztek. Ittlétükre utal a volt szerb templom és temető, melyekről már csak a cseréptöredékek árulkodnak. A rác nyomokat ásatás során is vizsgálták. Mária Terézia és II. József uralkodása idején két hullámban érkeztek a településre a mai németek telepes elődei.

A településen német kisebbségi önkormányzat működik. A vezetékes ivóvíz és a telefonhálózat kiépített. Útjai többnyire szilárd burkolatúak. Templomát Péter és Pál tiszteletére emelték 1833-ban; ma műemlék, melyet néhány éve felújítottak.

A településen ifjúsági klub működik. A közég gyermekei Villányba járnak óvodába és iskolába.

A község rendszeres rendezvénye a Péter Pál napi búcsú.