Pécstöl 25 kilométerre, s bár nevéből nem erre lehet következtetni, Siklóstól is több mint 20 kilométerre található a település. A megye vasútvonala nem érinti, de autóbusz viszonylag gyakori járatsűrűséggel közlekedik a településen. Átlagos nagyságúnak mondható külterülete Hegyszentmártonnal, Kisdérrel, Babarcszőlőssel határos. Belterületén egyetlen utcába rendezve találjuk 42 lakóházát.

A községet a XIII. században Bodun néven említik a források. A XV. században Soklós várához tartozott,
míg egy 1542-es adólajstrom Monyoróssal említi együtt. A község a török hódoltság végén néptelenedik el, lakói Babarcszőlősre költöznek át, majd a Rákóczi-szabadságharc idején népesül be ismét. Az 1770-es években a környék Batthyányi-birtok lesz, akkoriban az egykori földvár és az 1754-ben emelt katolikus templom körül telepszik le a lakosság. A község elsősorban a Szent Kereszt tiszteletére emelt templomáról híres, amely építészeti értékein túl nevezetes a Gebauer Ernő gyönyörű freskóiról is.

A vezetékes ivóvízellátás csaknem a falu minden otthonában és intézményében megoldott, a törpevízművet Siklósbodony önkormányzata tartja fenn. A falu útjai teljes egészében portalanítottak, kivétel nélkül szilárd burkolatúak.

A falu templomán kívül az egykori kultúrház biztosít teret a helybéliek közösségi együttléteihez. A faluház jelleget öltött, 60 személy befogadására alkalmas létesítményben alakítottak ki helyiséget a polgármesteri hivatal és az orvosi rendelő számára, amelyben hetente egy alkalommal várja a betegeket az orvos, illetöleg a védőnő. Az óvodás- és iskoláskorúak foglalkoztatására a szomszédos települések intézményeiben van lehetőségük a helybélieknek.

Faluképe könnyen áttekinthető, miután egyetlen utca alkotja. A házak a hagyományos, régi stílusú falusias paraszti építkezési mód jegyeit őrzik. A község határában mintegy 300 hektár a szántóföld területe. Itt a talaj jelentős részén a szalántai mezőgazdasági és szolgáltató szövetkezet gazdálkodik, bérleti jogviszony alapján. A szövetkezeti müvelésén kívül eső területen magángazdák termelnek, egyenként átlagosan 1-5 hektárnyi parcelláikat saját maguk művelik meg.

A vidék jellemző növénye a búza és a kukorica, de cukorrépa és burgonya termesztéséhez is kiváló az itteni termőtalaj. A háztáji gazdálkodás, elsősorban a zártkerti gyümölcsés növénytermesztés ugyancsak jellemző a falubeli háztartások körében.