A község Baranya megye déli részén, a Villányi-hegységtől is délre, a magyar-horvát államhatártól 10 km-re terül el. A Harkány-Siklós-Villány idegenforgalmi területtől néhány kilométerre, annak szomszédságában fekszik. Megközelíthető Nagyharsány és Beremend felől a Kistapolca-Matty bekötőúton, Siklós irányából, ellenkező oldalról szintén ezen az úton, amelynek minősége egyes helyeken elfogadható, egyes részeken gyenge. Az autóbuszjáratok sűrűsége Siklós felől megfelelő.

Oklevél először 1294-ben említette Nogfoluként. A szóösszetétel első tagja arra utal, hogy közel helyezkedik el Siklós. A melléknév azt fejezi ki, hogy nagy kiterjedésű volt a falu. Használták a Székes Nagyfalu kifejezést is, aminek az értelme: sziksóban gazdag terület. A Pusztafalu, a Zúzakutya, az Újhegy, a Borbás-téglaház dűlőnevek az egykori falunyomokat sejtetik. A középkori lakók rangos nemeseknek számítottak, akik majd két évszázadra megkapták a mezővárosi rangot. 1327-ben a nagyobb önrendelkezésre törekedve megyei közgyűlést hívtak össze a helyi méltóságok. Erre emlékezve nemrég kegyeleti márványtáblát helyeztek el a templom falán.
A település mai helységelhelyezkedés a XVIII. század elején alakult ki. Laktak itt rácok, akik csatában szerezték meg a falut a magyaroktól. A rácok elmenetele után, 1720 körül német telepesek érkeztek. Azonban ők is elvándoroltak, majd a XIX. század közepén ismét megjelentek, de a számuk később sem haladta meg a 20-at. Az erős magyar jelleg változatlan maradt az 1960-as évekig.