A település megközelíthető közúton, a Pécsről indulva az 57. vagy az 58. számú út felől; illetve vasúton: a Pécs-Mohács vonalon.

A település elsősorban az itteni boroknak köszönhetően vált ismertté. A borvidék meghatározó, névadó települése már a történelem előtti korszakokban is lakott hely volt. Az őskori leletek után a szőlőművelés régmúltjának nyomai is a kelta és római kort idézik.

A honfoglaló magyarok nemzetségei megtelepedtek e vidéken, a lakosság évszázadokon át magyar volt. A jelenleg ismert első okleveles említése 1352-ból való, ettől kezdve azonban több névváltozatban – Villam, Viglam, Vilha, Villiam, Vykam – is szerepel.
A török hódoltság ideje alatt a településről teljesen eltűnt a magyar lakosság, 1697-re a községnek mintegy 100 – zömében rác – lakosa van, a szám 1715-re 250-re nő. Az 1720-as pestisjárványt követően a település lakosságszáma ugrásszerűen emelkedik, az új honfoglalók elsősorban Délnyugat-Németországból érkeznek.
A 150 éves török uralom és az 1687-ben ellenük vívott utolsó küzdelem után a szőlőültetvények elpusztultak. A rácok a Kadarka meghonosításával a vörösbortermelés megalapítóivá váltak. 1770-től alapvetően megváltozott a korábbi népesség összetétele. A német szőlőmunkások magukkal hozták kedvenc szőlőfajtájukat, a kékoportót. 1895-ben már 590 hold szőlőterülete volt a községnek, ám a XIX. századi Európán végigsöprő filoxéravész elpusztította a szőlőket. A villányi Teleki Zsigmond szőlőnemesítő nevéhez fűződik azoknak az ellenálló alanyfajtáknak a kinemesítése, amelyek segítségével a filoxéravész elmúltával megkezdődhetett Európa-szerte a szőlőültetvények újratelepítése. A korszerű, új fajták bevezetésével és nemesítésével ismét erőre kapott a villányi borvidék.

1930 körül a lakosság túlnyomó többsége már sváb volt. A háború után jelentős részüket kényszerrel kitelepítették, és helyükre, a házaikba felvidéki magyarokat költöztettek, akiknek meg kellett tanulniuk a vidék hagyományos mezőgazdasági kultúrájának, a szőlőművelésnek az alapjait.

Az utóbbi évtized mélyreható változásokat hozott a térség szőlő- és bortermelésében, borkultúrájában. A villányi gazdák erőteljes fejlesztésekbe fogtak, az országban az elsők között alakítottak ki európai színvonalú, a legkorszerűbb technológiát alkalmazó borászatokat. Az apáról fiúra hagyományozott több évszázados tudás, a modern technológiával ötvözve eredményezte az elmúlt évek kiemelkedő villányi sikereit.

Villány az őslénytan iránt érdeklődők számára is sokat jelent. Az itteni ammonitesz fauna páratlan fajgazdagsága folytán egész Európában ismert.